„Az a kérdés, hogy ki képes olyan iramban megemészteni a beérkező információt, amilyen irányban azt több milliárd ember előállítja?” – a válaszod helyes, senki! :) De nem is kell. Mivel az információ lényegesen több mint régen, viszont akkor is csak 24 óra állt rendelkezésre és most is, alkalmazkodnunk kell. Ki kell (na jó: meg kell próbálni) kizárni minden felesleges információt, vagy későbbre halogatni a feldolgozását. Nyilvánvaló, hogy ahhoz, hogy felmérjük, hogy felesleges-e az információ, valamilyen szinten fel kell dolgozni, de ez egy-egy pillanat. Legalábbis általában, nálam! :)

„Érdemes megfigyelni csak egyetlen nap alatt hányszor hangzik el a szó a szánkból:
„Gyerünk!”, „Siess!”, „Gyere már!” „ – ezek az egyik leggyűlöltebb szavak, amiket ismerek, a munkámon kívül (aminek sajnos velejárói ezek) igyekszem kizárni az életemből, van, hogy megtehetem, van, hogy nem. De nem szeretem őket, nagyon nem! :D

A kérdéseidre pedig a válaszaim a következők:

„Valóban el vagyunk késve, valóban le vagyunk maradva folyton?” – igen is, és nem is. Sajnos szerves része az életünknek az, hogy elvárásoknak kell megfeleljünk. Ezek pedig olyanok, mint az információ, mindig több lesz, viszont sohasem fog elfogyni. A másik oldalról pedig nem, ugyanis ha az ember beleszakad, akkor sem tud többet vállalni, mint amennyit elbír. Viszont ha nem marad magára, a nyugalomra, a belső harmónia megteremtésére ideje, akkor a „kötelezőt” sem fogja tudni a kellő színvonalon teljesíteni. Na ez a piszok nehéz feladat, megtalálni az egyensúlyt, de amint megvan, onnantól kezdve nincs elkésve sehonnan. :)

„Lehetséges egyáltalán „bárhová” is megérkezni az életben?” – Tudod, hogy egyáltalán hová indultál? Honnan tudod, ha megérkeztél? :)

„Hová is rohanunk, mi felé?” – bár elolvastam a bejegyzést többször is, az előző kérdés fejből jött. De a kérdés kétszer is jogos. Egy olyan „helyre” rohansz, amit nem is ismersz, nem tudod hova indultál, de a nagy rohanásban elveszíted a jelenedet? Anélkül meg nincs múlt… Akkor milyen jövő vár? :)

„El tudom fogadni, hogy nem vagyok képesek lépést tartani több milliárd ember által generált információs áradattal?” – Nem is akarok, mert felesleges és lehetetlen!

„El tudnánk fogadni, hogy az élet ritmusa nem egyenlő az információ áramlás ritmusával?” – az ember az egyetlen élőlény (legalábbis szerintem), aki egyrészt a saját erejénél jóval gyorsabb helyváltoztatásra képes, továbbá aki mindenhatónak hiszi magát, és komolyan azt gondolja, hogy természetellenesen gyors életritmust képes fenntartani huzamosabb ideig. Az első igaz, a másik viszont nagyon nem, rá kéne már jönni végre!! :D

„El tudjuk fogadni, hogy holnap reggel fel fog kelni a nap, még akkor is, ha nem „készülünk el” rá ??? „ – na pontosan itt a lényeg! Másnap MINDIG fel fog kelni a nap, függetlenül mindentől.

Én azt gondolom, hogy az emberiség saját magát hajszolta bele abba, hogy most szenved. Nem vagyok a fejlődés ellen, sőt, viszont a természetellenes és abnormálisan gyors fejlődésnek (ugyanúgy mint mindennek) megvan az ára! A kérdés már csak az, hogy ki mennyit fizet… :)