A Mayák kalendáriumában a végéhez közeledünk egy világkorszaknak, egyesek számítása szerint, már tavaly, mások szerint csak jövőre, de a lényeg, hogy mindenképpen átlépünk egy új világkorszakba.
A Mayák minden kisebb korszakot egy-egy rájellmező névvel illettek. Az 1755- 1999-ig terjedő kiskorszakot például az "ERŐ" nevével illették, ami tökéletes megfogalmazása az ipari forradalomnak és annak, ahogy az emberiség az EREJÉRE ébred. A következő az-az mostani korszakot például úgy fordították, hogy "AZ IDŐ VÉGE", amelyet sokak félelem, pánik keltésből a "világ végével" azonosítottak.
Az az érzésem, hogy az idő végének semmi köze az általunk fizikailag érzékelt időhöz.
Az "idő vége" számomra a tudat változását, felemelkedését jelenti, amit már világszerte tapasztalhatunk mindenütt.
Miszerint az idő megszűnik az lenni aminek eddig hittük...
Felismerésünk és bizonyosságaink afelől hogy az idő nem más, mint folyamatos jelen, már tudományosan is bizonyíttott.
Nem rég olvastam egy tudományos értekezést, miszerint az álltalunk érzékelt "valóság" másodpercenként, mintegy negyvenszer eltűnik, majd megjelenik a semmiből... A tudósoknak persze fogalma sincs, hogy hová tűnik, de hogy eltűnik, majd újra megjelenik, ennyi bizonyos.
Pulzál, lüktet...A világunkat teremtő TEREMTŐ légzése ez...ki-be, ki-be. Egy energia ami folymaatosan , másodpercenként negyveszer ellátt mindent a létezéséhez szükséges energiával.
Hát nem csodálatos?
Képzeljük el a világunkat, amikor egyéni élet időnkről, nem mint magától értettődő 80-100 évről gondolkozunk és cselekszünk eszerint, de mint valami csodáról, ami másodpercenként 40 szer újraszületik!
Mert ez történik most is, és most is....és jó ha ennek tudatára tudunk ébredni.
Számomra tehát "az idő vége" nem egy óriási katasztrófa, hanem egy óriási felismerés, egyetemes felemelkedése a tudatnak melyben az idő foglama átalakul.
Ez persze egész életünkre kihatással lesz...
Az ilyen és ehhez fogható kérdések például, hogy:
- Mi leszel, ha nagy leszel?
(ami leszek, az már most is bennem van, már az vagyok, akár miben élem is meg, ma ebben, holnap abban, MÁR AZ VAGYOK, aki vagyok)
- Hol fogsz élni? (most itt élek, holnap lehet másutt...de hiszen mindig most van, köszöm már most is élek :)
teljes mértékben értelmüket vesztik.
És egyáltalán minden, ami nem a jelenhez kötődik, vagy abból indul ki értelmét veszti, illuzió jellegét felfedi.
Félelem, aggódás, megbánás, de még a harc vagy szomorkodás is értelmét veszti, ha belátjuk, hogy egy negyvened pillanat múlva az élet új erővel tölt fel bennünket, új lehetőségeket kapunk, újra és újra...
Képesek vagyunk az új pillanat lehetőségével élni és tudatosan választani?
Anélkül, hogy a pár órával, vagy perccel ezelőtti történés határozná meg a jelenben felmerülő eseményekre adott reakciónkat?
Vagy a jövőbe vetitett félelmeink, aggodalmainkra vesztegethető energia többletet cselekvésre használni inkább?
Sok-sok fényt és boldogságot!
e-katica
u.i: Még egy érdekesség a Maya kalendáriumról. Minden kiskorszak időben egy-egy világkorszakon belül piramis szerűen csökken. A kalendárium szakértők szerint ennek jelentése minden egyes kiskorszakban az, hogy a megtestesülés hússzor gyorsabban törnénik, mint a történelmünkben eddig bármikor...
Tehát az emberi történelemeben eddigi legnagyobb alkotó energiával rendelkezünk pillanatnyilag, tessék kihasználni emberek!
