A keresztény kultúrákban és általában a nyugati kultúrában a legkihangsúlyozottabb pozitív fogalom: a szeretet, míg, amit tőlünk keletebbre még a szeretetnél is sokkal fontosabbnak tartanak és hangsúlyoznak: a tisztelet. A keleti mesterek és tanult emberek úgy köszöntik embertársaikat, hogy derékból vízszintesig hajolnak egymás előtt, ez a feltétlen tisztelet jele. A szeretetről nap, mint nap hallunk mindenfelé, hogy mennyire fontos és az élet értelme és az egyetlen út, de biztos, hogy ez az egyetlen út?
A szeretet egy olyan fogalom, amit többen többféleképpen értelmezünk. Hogy kinek mit jelent ez a szó: „szeretet” az függ az életkorunktól, de legfőképpen attól, hogy miként tapasztaltuk meg a szeretet jelenlétét eddigi életünkben. Például szeretem a kutyámat, a lovamat, vagy szeretem a páromat, DE ha megharap, megrúg, vagy megcsal akkor egy pillanat alatt gyűlölni is tudom. Vagy szeretem a barátomat, DE ha elárul egy életre meggyűlölöm. Ahogy a mondat szerkezetéből is kitűnik ez mind-mind valamilyen feltételhez kötött szeretet: „ Szeretem, de ha…” ezt vagy azt teszi velem, nem állítom, hogy szeretni tudom. Aztán vannak olyan dolgok is, amiket vagy akiket képtelenek vagyunk szeretni, és nem is kell, hiszen nem vagyunk egyformák.
Amikor pedig a templomban hallunk a szeretetről, sokszor bibliai példákkal próbálnak minket rávezetni, hogy az a szeretet, amire Jézus tanít bennünket az feltétel nélküli, és ez egy óriási különbség.
Vagy érezted már, hogy kilépsz egy szép napon az ajtódon , és vagy azért mert nagyon boldog vagy, és harmóniát teremtettél magadban és magad körül, vagy csak úgy, de áttudnád ölelni az egész világot … a fákkal madarakkal, mindenkivel együtt? Ha igen, akkor te már megtapasztaltad az egyetemes szeretet erejét is.
Ennyi sok féle fajtája létezik, egyszer jelen van, máskor nincs, függhet kedélyállapottól, cselekedetektől, sok mindentől.
Leginkább a feltétel nélküli szeretet - amire a próféták próbálnak tanítani bennünket - hasonlít a legjobban ahhoz, amit tiszteletnek nevezünk. Azonban a „tisztelet” szó ellentétben a ” feltétel nélküli szeretettel” valami emberibb megvalósíthatóságot sugall.
A tisztelet kizárólag elhatározás kérése.
Tisztelhetem a gyermekem, miközben nevelem, a páromat, miközben vélemény különbségben vagyunk, vagy a diákomat, aki, ha tőlem nem látja, hogy tisztelem, hogyan várhatom el tőle, hogy engem tiszteljen?
Nyilván nagyon nehezedre eshet szeretned abban a pillanatban a kutyádat, ha meg harapott, a lovadat, ha megrúgott, vagy a párodat, ha épp megcsalt, a barátodat, ha elárult; ezért nem is kell szeretned, de tisztelned még lehet. Vagyis nem fogok egy “puskát és lövöm agyon” az első adandó pillanatban, mert sokunkban valószínűleg ez az első gondolata. Aztán puska híján általában, hál’ Istennek, lecsillapodunk. Bár sajnos nagyon sok katasztrófához vezetett már az ilyen hirtelen fellángoló gyűlölet, amikor nem csak a puska, de bármely kéznél lévő tárgy megtette a magáét.
A tisztelet a legfontosabbra tanít, arra, hogy bármi is történik két ember, vagy élőlény között bizonyos keretek között tartom az indulataimat, és tiszteletben tartom a saját személyes döntéseit és személyes terét, úgy, ahogyan az enyémet is szeretném, hogy tiszteletben tartsák.
“A Kínai alkotmány rögzíti az egymás, valamint a családon belüli tisztelet
kötelességét, ez semmilyen más alkotmányban úgy tudom, nem is létezik.”
(Szalontai László nemzetközi jogász, egyetemi tanár)
Mennyi végzetes veszekedéstől és balesettől kímélhettük volna meg magunkat, ha nálunk is a szülői házból és az iskolából ezzel az útravalóval távoznának a gyermekek: Szeresd, ha tudod, de ha nem, akkor is tartsd tiszteletben, minden körülmények között.
e-katica
