A napokban felmerült egy internetes oldalon Hamvas Béla neve, és szomorúan vettem tudomásul, hogy kedvenc magyar írómat a legtöbben alig ismerik, pedig egy valódi nemzeti kincs. Szeretném bemutatni Nektek, mert nagyon közel áll hozzám a személye.
Hamvas Béla nem filozófus, nem kultúrtörténész, nem orientalista, nem műfordító, nem művészettörténész, nem szépíró, nem vallásalapító, nem próféta, nem guru, és még sok egyéb sem. Hamvas a határokat mindig átlépte. Ezek után ki volt Hamvas Béla? Normális ember, ahogyan magát meghatározta. (1897-1968)
Azon ritka írók egyike, aki nem csak gondolta és leírta, de életében is megvalósította azt, amiről írt. „A műveit élte, és életét művé tisztította, alkotásaiban szerves egységbe forrt a bölcselet, vallás, művészet és élet.” (Dúl Antal Hamvas Béláról)
Egyik számomra legkedvesebb alkotása egy ici-pici kis füzetecske „Száz könyv” címmel, amiben összegyűjtötte és ajánlja a világ összes írásos emlékeiből mindazt, a szerinte legfontosabb száz könyvet, amire érdemes lenne időt szakítanunk életünk során. Ebből a kis könyvből világosan látszik, hogy Hamvas Béla életében mekkora tudást halmozott fel, olvasott tudományos és irodalmi írásokat egyaránt, valamint kelettől nyugatig az összes filozófusokat, valamennyit eredeti nyelven, majd le is fordította őket.
“A görögségből sejti meg azt, amit mindig is tudott, és “amit mindenki mindig tud, és amit soha el nem felejthet” , amit legfeljebb magában elnyomhat, és a tudattalanba süllyeszthet: “hogy az ember világa és az istenek világa nem kettő.” (Dúl Antal Hamvas Béláról)
Sajnos nagy szomorúságom, hogy ma Magyarországon nem nagyon ismerik , mert ugyan az egyetlen olyan neves, magyar író , akinek a szocialista irodalompolitika 50-es évektől egészen a 70-es évek elejéig betiltotta műveinek kiadását, terjesztését, olvasását is, de ma már lehetne és kellene is iskolában tanítani, még sem teszik.
Nekem még volt olyan, kézzel kötött kötete (33 esszé c.) a kezemben, ami ebben az időben kézről kézre járt, de valamiért azóta sem adták ki újra. Talán irányítottan nem oktatják őt, mert napjainkban sem cél, hogy az emberek túl sokat gondolkodjanak és tisztán lássanak, és az ő könyvei által ez bizony könnyen megtörténhet. Sok mindenre kaphatnának tőle választ a “kereső” emberek.
Annyi a különbség van e téren a régi és a mai politikában, hogy ma már az irodalomnál sokkal hangsúlyosabb médiumoknál és a közoktatásban is figyelnek arra, hogy ne szerepeljen túl sok olyan információ, ami felnyithatná az emberek és a fiatalok szemét, hogy mi is történik valójában velünk és körülöttünk, és egyáltalán hogy jutottunk el ideáig. Aki egy kicsit is úgy érzi, hogy olyan káoszszerű mindaz, ami körülöttünk rendszernek akar látszani, nem téved, de Hamvas Béla írásai segíthetnek megérteni és átlátni mindezen.
Bár mára már a politikai hatalom tanult a forradalmakból, ezért napjainkban tűzijátékkal kísérve, mintha ünnepelnénk, a kapitalizmus bársonyos leple alatt, ahol mindenkivel elhitetik, hogy van választása, valójában ugyanúgy irányítják a népet, mint az író idejében.
(A különbség csak annyi, hogy, akik ma szabályoznak, azok már sokkal okosabbak és tudják, hogy ha nem tudsz róla, hogy szabályozva vagy, nincs minek ellenszegülni.)
Írásai mégsem forradalomra hívnak, hanem éppen ellenkezőleg: arra ösztönöznek, hogy először befelé induljak el, próbáljak meg a magam kis világában tisztán látni, értsem meg, hogy én ki vagyok, mielőtt bármiért is a külvilágot hibáztatnám és ott keresném a megoldást.
“Mintha ma történt volna, húsz éves alig múltam, amikor a könyvtárban, nem is tudom hogyan, Kierkegaardnak „Az idő bírálata” című tanulmánya kezembe került. Nincs társadalom, nincs állam, nincs költészet, nincs gondolkozás, nincs vallás, ami van romlott és hazug zűrzavar. Pontosan így van, gondoltam. De ennek valamikor el kellett kezdődnie. Elkezdtem keresni a sötét pontot. A proton pszeudoszt, vagyis az első hazugságot. Akkor álltam a válságba, és azóta nem léptem ki belőle. Rájöttem arra, hogy ma jelen lenni csak úgy lehet, hogy a válságot teljes egészében vállalni. Visszafelé haladtam a múlt század közepétől a francia forradalomig, a felvilágosodásig, a racionalizmusig, a középkoron át a görögökig, a héberekig, az egyiptomiakig, a primitívekig. A válságot mindenütt megtaláltam, de minden válság mélyebbre mutatott. A sötét pont még előbb van, még előbb. A jellegzetes európai hibát követtem el, a sötét pontot magamon kívül kerestem, holott bennem volt…” (Hamvas Béla)
21 évig dolgozott könyvtárosként a Fővárosi Könyvtárban, ahol volt ideje a latin és a görög mellett, angolul, németül és franciául is olvasni és fordítani.
Az ő munkássága egy valódi esszencia a világirodalom és az emberiség egyetemes filozófiájából. Ennek egyik legszebb példája: „Anthologia Humana - Ötezer év bölcsessége” c. szemelvénygyűjteménye. (1946)
Hamvas Béla 1948 után, egy akkori belügyminisztériumi rangsorolás szerint, „b-listás” volt, ami azt jelentette, hogy csak a legalacsonyabb rendű munkákkal foglalkoztathatták. Ő nem szegül ellen, végzi, ami kiméretetett neki, miközben egy pillanatra sem áll meg a keresésben, továbbra is ír és lelkesen fordít, ekkor már a görög mellett, szanszkritból és héberből is. Segédmunkás évei alatt jógáról, a Kabbaláról, a zenről, és a szufikról ír tanulmányt.
A teljességet kereste és próbálta elérni, azt az egyszerű teljeséget, amit mindenki megvalósíthat a saját élete során, akinek már igazán nincs más vágya életében.
Dúl Antal beszél Hamvas Béláról és az egységtudat fontosságáról
Hangoskönyv részletek Hamvas Béla Aranynapok c. művéből Rátóti Zoltán előadásában
Én szeretek egy jókötésű könyvével a kezemben elvonulni valahová olvasni, de aki az interneten szeretne olvasni tőle, hála a technika vívmányainak, ezt azonnal megteheti.
Hamvas Béla bibliográfia:
Láthatatlan történet (1. kiad. Egyetemi Nyomda, 1943. 2. kiad. Akadémiai Kiadó, 1988.)
Henoch Apokalypsise /fordítás bevezetéssel/ (Bibliotheca, 1945.)
Forradalom a művészetben /Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon/ (1. kiad. Misztótfalusi, 1947. 2. kiad. Pannónia könyvek, 1989.)
Közös életrend. A modern társadalomtudomány egysége (Vázlat). Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest, 1967. (és 1988?).
A világválság (Magvető, 1983.)
Karnevál (1. kiad. 2 kötetben Magvető, 1985. 2. kiad. 3 kötetben Editio M., 1997.)
Scientia Sacra I. /Az őskori emberiség szellemi hagyománya/ (1. kiad. Magvető, 1988. 2. kiad. Editio M., 1995.)
Silentium - Titkos jegyzőkönyv - Unicornis (Vigilia, 1987.)
Hamvas Béla 33 esszéje (Bölcsész Index, 1987.)
Az öt géniusz - A bor filozófiája(Életünk könyvek, 1988.)
A bor filozófiája (Editio M, 2000.)
Tibeti misztériumok /fordítás bevezetéssel/ (Pesti Szalon, 1990.)
Szellem és egzisztencia (Pannónia könyvek, 1988)
Európai Műhely I-II. /Szerk., benne: A száz könyv, I. köt., 33-72. o./ (Pannónia Könyvek, 1990.)
Anthologia humana /Ötezer év bölcsessége/ (1. kiad. 1946. 5. kiad. Életünk, 1996.)
Szilveszter - Bizonyos tekintetben - Ugyanis (1. kiad. Életünk 1991. 2.kiad. Medio, 1997.)
Patmosz I-II. (2 kötet. Életünk, 1992.)
A babérligetkönyv - Hexakümion (Életünk, 1993.)
Tabula smaragdina - Mágia szutra (Életünk, 1994.)
Arkhai /és más esszék 1948-1950/ (Medio, 1994.)
Scientia Sacra II. /A kereszténység/ (Medio, 1996.)
Eksztázis (Medio, 1996.)
Szarepta. /Esszék, 1951-1955; 64-es cikkek, 1963-1964/ (Medio, 1998.)
A magyar Hüperion I. /A magyar Hüperion - Az ősök útja és az istenek útja -Magyar vonatkozású esszék/ (Medio, é. n.)
A magyar Hüperion II /Az öt géniusz - Bakony - A bor filozófiája/ (Medio, é. n.)
Kiadatlan művek:
Szúfi /arab hagyomány/ (fordítás, kommentár)
Regényelméleti fragmentum (tanulmány, 1948)
Jakob Böhme - Psychologia Vera (tanulmány és fordítás)
A Veda huszonhat fejezete (fordítás bevezetővel)
Isvarakrisna - Számkhjakárika (előtanulmány, fordítás kommentárokkal)
A gyémántnál keményebb (fordítás)
Zen (tanulmány és fordítás)
stb.
e-katica
