A boldogság nagy válasza II.

 2010.08.20. 22:03

A BOLDOGSÁG NAGY VÁLASZA  II.

Az előző részben:”A boldogság nagy válasza\” megígértem, hogy később még kifejtem, mit is értek pontosan reakció alatt, és hogy mi a következő lépés, ha sikerült felismernünk a saját felelősségünket abban, hogy hogyan érezzük magunkat. Sokan úgy értelmeztétek az általam reakciónak nevezett jelenségről írtakat, hogy valamit magatokban meg kell változtatnotok, a személyiségetekben ahhoz, hogy boldogok legyetek. Nem feltétlenül erről van szó

Reakció alatt arra gondoltam, hogy minden a jelenben felmerülő eseményt valamilyen belső gondolati-érzelmi reakció követ,  ahol az adott felmerülő történést magunk számára valamilyen szinten értelmezzük. Általában ennek két formája van, vonzódunk az adott eseményhez, történéshez, vagy elutasítjuk és ennek különböző mértékű váltakozásai. A cselekedeteink csak mindezek következményei, minden ezen az egy dolgon áll vagy bukik. Mennyire vonzódunk egy adott dologhoz, illetve mennyire utasítjuk el.

“Minden a fejben dől el.” - szokták mondani, és ha körülnézünk láthatjuk, hogy a természet kincsein és történésein kívül, minden létező dolog és esemény, emberi “kreálmány”; amit egyszer valaki, valahol kitalált, kigondolt, életre hívott, de nem csak a tárgyakra gondolok, hanem világunk összes történésére, eseményeire, döntésinkre, amiknek összessége életünk egészét alkotja…egyetlen gondolattal kezdődött. Ezért szerintem a legfontosabb, és egyben a legnehezebb is, hogy az elménk működését megismerjük (ehhez egy másik írásban szeretnék segítséget adni a későbbiekben) a gondolatainkat megismerjük, tudatában legyünk a születésüknek és a hatalmunknak azok elbírálásában.  Nagyszerű élmény felismerni, hogy az elme, amely ezen gondolatokat kreálja megállás nélkül, nem mi vagyunk. Hiszen az elme megfigyelhető! Legszörnyűbb tragédiánk közepette is, egy hallott felett sírva is, van bennünk egy rész, egy megfigyelő, akit nem ragadtak el érzelmeink, aki számunkra megállapítja: ” húh, de szomorú vagyok most, hogy fáj ez nekem, de régen sírtam ilyen keservesen” vagy, amikor rettentő dühösek vagyunk valami miatt, van egy részünk, akit nem érint mindez és megállapítja: “húh, de ki vagyok borulva”. Nevezzük ezt a részünket megfigyelőnek. Erről már biztos sokan gondolkodtatok és olvastatok. És ha képesek lennénk az ő szemszögéből nézni a dolgokat, sokkal könnyebb dolgunk lenne…

Ha rájövünk, hogy nem vagyunk azonosak az automatikusan felmerülő gondolatainkkal, érzelmeinkkel, és nem kell, hogy feltétel nélkül ezek irányítsanak bennünket, a megfigyelés után könnyedén felismerhetjük saját felelősségünket abban, hogy hogyan érezzük magunkat.

Azt hiszem csodás felismerés, hogy nem a külső tényezőkön, hanem kizárólag saját értelmezésünkön múlik, hogy egy adott élet szakaszban boldognak, vagy boldogtalannak éljük-e meg a történéseket. Ez nagyjából azon múlik, hogy mire koncentrálunk. Gondolod, hogy azon szerencsétlen generációknak, akiknek a háború alatt kellett nevelkedniük és élniük, mind egytől egyig boldogtalan életet könyvelhetnek el maguknak? Én nem hiszem. A háború, mint külső történés,  adott volt, aki a borzalmakra koncentrált, annak bőven kijutott belőle, aki az apró örömökre, ugyanabban a környezetben, az szívesen emlékezik azokra még azokból az időkből is.

Kizárólag az a kérdés, hogy a te figylemed hol van? Mint mikor egy könyvet olvasol és elkalandoznak a gondolataid, hiába olvastál, fogalmad sincs mi történt az elmúlt 3 oldalon, mert gondolatban máshol jártál, másra irányítottad a figyelmedet. Számunkra minden pillanatban csak az létezik, amire éppen a figyelmünket irányítjuk.  Észrevetted már? Amit nem veszünk észre, az számunkra nem is létezik. Ezért fontos, hogy akaratlagosan arra irányítsuk a figyelmünket az adott pillanatban, amire mi szeretnénk, ne hagyjuk, hogy a rengeteg benyomás befolyásoljon bennünket!

Müller Péter írta valahol, azt hiszem, hogy a valódi szeretet sem más voltaképpen, mint valódi figyelem a másik emberre, figyelem, ami nem esik nehezünkre.

A következő részben a már meglévő problémák elengedésének egy módjáról szeretnék értekezni veletek, olyan problémákról és fájdalmakról, amik kétségtelenül minden ember életében megjelennek, és szinte képtelenségnek tűnik “pozitívan” értelmezni vagy másra koncentrálni…

 e-katica

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekmelengeto.blog.hu/api/trackback/id/tr382236003

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dancerob 2010.08.21. 13:57:22

Szia Drága Katinka!

Egy videóval szeretnék hozzájárulni az írásodhoz.

manhertz.com/i/video-tapasztalat-kontra-emlekezet.htm
süti beállítások módosítása