Gyorsulási verseny...

hová rohanok..JPG

Ideje feltennünk a kérdést, hogy a mai felgyorsult világunkban, hogy érezhetjük magunkat akár egyetlen másodpercre is elengedettnek, nyugodtnak, békében, harmóniában?


Mikor a számlák még nincsenek kifizetve, de még fel kell még hívni x-et, y-ont, és z-t, a határidőn már rég túl vagyok,és a munka még sehol, a gyerek beteg, jópár dolog vár javítóra, az anyósmnak, barátaimnak, fél ismeretleneknek fél éve ígérgetek ezt, azt, ha majd lesz rá időm… „Tessék? Mikor?”


Az információs forradalom robbanása óta, naponta kerül annyi új információ megosztásra, mint régen mondjuk 100 év alatt. Valóban van még olyan, aki úgy gondolja, hogy ezzel egy személyben, napi 24 órájával, egyéb tevékenységei mellett még fogja tudni tartani az iramot?


Minden nap születik új és újabb, jobb és még jobb megoldás, a világ összes problémájára!


Most már nem az a baj, hogy nem tudjuk, mit kellene tennünk, mert minden kérdésedre megtalálhatod a választ a hálón, sőt nem csak lassan emészthető, olvasható és audió formátumban, hanem gyorstalpaló tanfolyamok millióin is.


Az a kérdés, hogy ki képes olyan iramban megemészteni a beérkező információt, amilyen irányban azt több milliárd ember előállítja?


Elárulom: SENKI.


Ennek pedig sajnos egyenes következménye, hogy majdnem mindannyian a reggel első másodpercétől kezdve, mikor megcsörren az óra, onanntól kezdve folyamatos sietségben, stresszben, elkésve , lemaradásban érezzük magunkat. „Már fel kellett volna ébrednem,”„Már ott kéne lennem”, „már meg kellett volna csinálnom”…stb.

Ezekkel a mondatokkal nem csak magunkat és egymást idegesítjük állandóan, de még a gyermekeinket is folyamatosan megpróbáljuk felzárkóztatni erre az „embertelen” tempóra, ami az ő saját,kis szemlélődő világuktól és ritmusuktól teljesen idegen.

Érdemes megfigyelni csak egyetlen nap alatt hányszor hangzik el a szó a szánkból:
„Gyerünk!”, „Siess!”, „Gyere már!”


A következő kérdéseken lenne érdemes elgondolkodnunk:


Valóban el vagyunk késve, valóban le vagyunk maradva folyton?


Lehetséges egyáltalán „bárhová” is megérkezni az életben?


Hová is rohanunk, mi felé?


El tudom fogadni, hogy nem vagyok képesek lépést tartani több milliárd ember által generált információs áradattal?

El tudnánk fogadni, hogy az élet ritmusa nem egyenlő az információ áramlás ritmusával?

DSC_0910.JPG

De a legfontosabb:

El tudjuk fogadni, hogy holnap reggel fel fog kelni a nap, még akkor is, ha nem „készülünk el” rá ???  

:)


Kellemes elmélkedést,

e-katica

Címkék: gyerek verseny stressz gyermek béke határidő probléma harmónia nyugalom sietség információs forradalom információ áradat

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekmelengeto.blog.hu/api/trackback/id/tr634856006

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KisPeye · http://amiatoronybolkifer.blog.hu/ 2013.01.11. 08:32:41

„Az a kérdés, hogy ki képes olyan iramban megemészteni a beérkező információt, amilyen irányban azt több milliárd ember előállítja?” – a válaszod helyes, senki! :) De nem is kell. Mivel az információ lényegesen több mint régen, viszont akkor is csak 24 óra állt rendelkezésre és most is, alkalmazkodnunk kell. Ki kell (na jó: meg kell próbálni) kizárni minden felesleges információt, vagy későbbre halogatni a feldolgozását. Nyilvánvaló, hogy ahhoz, hogy felmérjük, hogy felesleges-e az információ, valamilyen szinten fel kell dolgozni, de ez egy-egy pillanat. Legalábbis általában, nálam! :)

„Érdemes megfigyelni csak egyetlen nap alatt hányszor hangzik el a szó a szánkból:
„Gyerünk!”, „Siess!”, „Gyere már!” „ – ezek az egyik leggyűlöltebb szavak, amiket ismerek, a munkámon kívül (aminek sajnos velejárói ezek) igyekszem kizárni az életemből, van, hogy megtehetem, van, hogy nem. De nem szeretem őket, nagyon nem! :D

A kérdéseidre pedig a válaszaim a következők:

„Valóban el vagyunk késve, valóban le vagyunk maradva folyton?” – igen is, és nem is. Sajnos szerves része az életünknek az, hogy elvárásoknak kell megfeleljünk. Ezek pedig olyanok, mint az információ, mindig több lesz, viszont sohasem fog elfogyni. A másik oldalról pedig nem, ugyanis ha az ember beleszakad, akkor sem tud többet vállalni, mint amennyit elbír. Viszont ha nem marad magára, a nyugalomra, a belső harmónia megteremtésére ideje, akkor a „kötelezőt” sem fogja tudni a kellő színvonalon teljesíteni. Na ez a piszok nehéz feladat, megtalálni az egyensúlyt, de amint megvan, onnantól kezdve nincs elkésve sehonnan. :)

„Lehetséges egyáltalán „bárhová” is megérkezni az életben?” – Tudod, hogy egyáltalán hová indultál? Honnan tudod, ha megérkeztél? :)

„Hová is rohanunk, mi felé?” – bár elolvastam a bejegyzést többször is, az előző kérdés fejből jött. De a kérdés kétszer is jogos. Egy olyan „helyre” rohansz, amit nem is ismersz, nem tudod hova indultál, de a nagy rohanásban elveszíted a jelenedet? Anélkül meg nincs múlt… Akkor milyen jövő vár? :)

„El tudom fogadni, hogy nem vagyok képesek lépést tartani több milliárd ember által generált információs áradattal?” – Nem is akarok, mert felesleges és lehetetlen!

„El tudnánk fogadni, hogy az élet ritmusa nem egyenlő az információ áramlás ritmusával?” – az ember az egyetlen élőlény (legalábbis szerintem), aki egyrészt a saját erejénél jóval gyorsabb helyváltoztatásra képes, továbbá aki mindenhatónak hiszi magát, és komolyan azt gondolja, hogy természetellenesen gyors életritmust képes fenntartani huzamosabb ideig. Az első igaz, a másik viszont nagyon nem, rá kéne már jönni végre!! :D

„El tudjuk fogadni, hogy holnap reggel fel fog kelni a nap, még akkor is, ha nem „készülünk el” rá ??? „ – na pontosan itt a lényeg! Másnap MINDIG fel fog kelni a nap, függetlenül mindentől.

Én azt gondolom, hogy az emberiség saját magát hajszolta bele abba, hogy most szenved. Nem vagyok a fejlődés ellen, sőt, viszont a természetellenes és abnormálisan gyors fejlődésnek (ugyanúgy mint mindennek) megvan az ára! A kérdés már csak az, hogy ki mennyit fizet… :)