Az elme működéséről

 2010.08.22. 22:31

lelekmelengeto.blog.hu/2010/08/20/e_kaitica_a_boldogsag_nagy_valasza_ii -részben ígértem, hogy egy új írásban segítséget nyújtok ahhoz, hogy megértsük, hogyan is működik az elme. Íme egy érdekes kérdés: Ha az elme, aminek a működését képesek vagyunk megfigyelni, mi vagyunk, akkor minden amit megfigyelünk  mi vagyunk?

 

Az álom egy érdekes bizonysága lehet az elme műdésének, mert itt egyszerűen megfigyelhető, hogy hogyan is működik. Éjszaka sorra gyártjuk a képtelennél képtelenebb, reggeli józan eszünkkel újra gondolva: összefüggéstelennek tűnő képek, történések sorozatát. Mégis mikor közvetlenül álmodjuk őket, ritkán tűnik fel, hogy képtelenség, és teljesen összefüggéstelen,  és csak álmodjuk az egészet. ( Néha azért előfordul, hogy tudatában vagyunk, hogy ez csak álom). Általában azonban rendkívül valóságosnak és értelmesnek tűnik, abban a pillnatban, mikor úgy véljük: történik.

Jártál már úgy, hogy éjszaka miközben aludtál egy testrészedet beütötted az ágy szélébe, és azon töredéknyi idő alatt, amíg a történéstől a fájdalom érzet megjelenik az agyadban, az elméd elékerekít egy komplett több naposnak tűnő álom történetet? Mert velem pontosan ez történt. Képzeld el, hogy az álmod a végén, mondjuk a csata mezőn találod magad,  ahol harcközben az ellenség lovasa kardjával lesuhintja a kezed…épp abban a pillanatban ér oda a kard levágni a kezed,-leagább is úgy tűnik-, amikor a valóságban beütötted a kezed az ágy sarkába.,. A fájdalomra persze azonnal felébredsz és a még friss álom újra gondolásával leleplezheted elméd kítűnő történetbe rendező képességét, hogy mindent ok-okozati alapon állít fel és időrendbe tesz, méghozzá UTÓLAG! Nekem mégis úgy tűnt, hogy előbb álmodtam, aztán vágtam be a kezem az ágy szélébe. És, ha nem ébredtem volna fel azonnal, meg is maradtam volna ebben a hitben. De nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ennek épp az ellenkezője történt. Beütöttem a kezem, és mire ez a fájdalom eljutott a tudatomig, a másodperc töredék része elég volt hozzá, hogy egy több naposnak tűnő történetet pörögjön le a fejemben.

A tanítók a megvilágosodást, felébredésnek is nevezik, talán nem véletlenül, mert nagyon hasonló lehet ehhez az érzéshez, mikor rájössz, hogy mindez: nem valóság. Az elme folyamatai, a valóság saját értelmezése nem maga a valóság. Ezért fontos, hogy megismerjük működését és leleplezzük, hogy cselekedeteink ne berögződött automatikus, tanult és örökölt válaszreakciók tömlelege legyen, hanem emberi mivoltunkhoz méltó, tudatos döntéseink sorozata, amiben egyéni pillanatnyi igényinken túl egymás és az egész érdekeit is képesek vagyunk szem előtt tartani. Hiszen én te vagyok és te én vagy, csak egymásban tükröződünk, és bennünk a világ.

 e-katica

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekmelengeto.blog.hu/api/trackback/id/tr642239905

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.